A Mátra természetföldrajzi környezete
A Mátra társadalom- és gazdaságföldrajzi környezete
Az Északi-középhegységnek (Mátraerdőnek) a tagja. Hazánk legmagasabb pontja, a Kékes (1014 m) itt található. A Mátra kiterjedése kelet-nyugati irányban 40-50 km, észak-déli irányban pedig 15-22 km. Tőle nyugatra a Cserhát található, amitől a tektonikus Zagyva-árok választja el. Keleti szomszédja a Bükk, amivel a közös határ a Tarna völgye. A turisztikai és a túrázási tevékenységek szoros kapcsolatban állnak a terület hegyvidéki jellemzőiből fakadó természeti és társadalmi-gazdasági tényezőivel. Az áttekintő térkép (1. ábra) bemutatja a Mátra környékének domborzati viszonyait, valamint megközelítési lehetőségeit.
1. ábra: A Mátra térségének áttekintő térképe (szerk.: Pál Márton)
Vissza a lap tetejéreA Mátra-vidék az Északnyugati-Kárpátok nagytáj, a Belső-Északnyugati-Kárpátok nagytájrészlet, azon belül az Északi-középhegység középtáj egyik kistájcsoportja. 3 kistájra osztható fel: Mátrahát, Mátra, Mátraalja. A Mátra 459 km2-en foglal helyet, az Északi-középhegység középső tagja, az ország legmagasabb gerinces típusú középhegysége. A 800 m tengerszint feletti magasságú részeken hűvös, mérsékelten nedves, alacsonyabb magasságokon hűvös, mérsékelten száraz, majd még lejjebb haladva mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz az éghajlat. A Mátrahát a Mátra északi hegylábi 209 km2-es előtere, tagolt medencedombság jellegű. Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves, alacsonyabban fekvő részein mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A Mátraalja a Mátra déli hegylábfelszíne 375 km2 területen. Tagolt, völgyközi hátak és lejtők alkotta formaegyüttes. Éghajlata mérsékelten hűvös, száraz.
A Mátra a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó középhegység. Nagyrészt középső-miocén kori (18-13 M év) andezitből épül fel. A bádeni korszakban az európai lemez egyre mélyebbre bukott, ennek következtében intenzív tengeralatti, szigetív típusú andezitvulkanizmus zajlott le. A Kárpátok belső ívén ennek hatására jelentős méretű sztratovulkánok jöttek létre. Ezek csoportjába tartoznak a Mátra vulkánjai is.
A miocén idejére sokféle ásványi nyersanyag képződését tehetjük. A hegységtől északra hosszú időn keresztül meghatározó volt az alsó- és középső-miocén barnakőszén termelése. Továbbá a pannon korú lignitet a Mátra előterében jelentős területen fejtik a mai napig. Erős vulkáni utóműködésről tanúskodnak a gejzírkúpok és az érctelepek. A jelentős ércvagyonra Gyöngyösoroszi, Parádsasvár, Mátraszentimre és Recsk térségében ércbányák települtek (arany, réz). A bányaművelés emlékeit őrzik a telérkibúvások és tárók, melyek közül némelyiket már a középkorban is művelték. Az ércbányászat a gazdasági nehézségek miatt az 1970-es, 1980-as évek végére gyakorlatilag megszűnt.
Vízrajzát tekintve a nyílt vízfelszínek aránya a terület 0,2%-át sem éri el. Leginkább a Mátraalja területén találhatóak nyílt vízfelületek, valamint vizenyős és mocsaras területek. Mesterséges állóvizek a Markazi-víztározó, illetve Gyöngyöstől keletre több patak felduzzasztásával létrejött további víztározók. Ennek ellenére a Mátra forrásokban és patakokban igen gazdag. Körülbelül 360 ismert forrás van ebben a térségben. Vízhozamuk változó, nagyban függ a csapadék mennyiségétől. Az 1900-as évektől a szerveződő turistamozgalomnak köszönhetően számos forrást foglaltak, mint például Rákóczi-forrás (Mátrafüred), Szent László-forrás (Mátraháza). Hazánk legmagasabban, 960 méterrel a tengerszint felett fakadó forrása a Disznó-kút, ami a Kékestől délkelet felé található. A hegységet nyugati irányból határoló Zagyva, valamint a keleten szegélyező Tarna folyók számos kisebb mátrai vízfolyás vizét továbbítják a Tiszába. A hegységi vízfolyásokra a nagy esés jellemző. Míg az aszályos időben nagy részük kiszárad, addig a tavaszi hóolvadás alatt megduzzadnak és nagy mennyiségű hordalékot szállítanak. A térségben a villámárvizek sem ritkák. 2005-ben a Csörgő-patak vízgyűjtő területét szokatlanul heves esőzés érte, Mátrakeresztes települést jelentős árvíz sújtotta.
A Mátra növényvilága mérsékelt függőleges irányú övezetességet mutat. E vidéken az uralkodó növénytársulás az erdő. A legjellemzőbb erdőtársulásai a cseres-tölgyesek, amik az alacsonyabb magasságokban terjedtek el az északi oldalon kb. 550 méterig, a délin pedig kb. 650 méterig. Ezeket a gyertyános-tölgyes, majd a bükkös váltja fel a nagyobb magasságok felé haladva. A magas térszíneken az agyagbemosódásos barna erdőtalaj az uralkodó talajtípus. Lejjebb haladva ezt felváltja a barnaföld, majd a csernozjom barna erdőtalaj.
A vulkanikus formák látványos turisztikai attrakciók (2. ábra). A Mátra északi része, a Mátrahát meredekebb lefutású: lávából, lávabreccsából álló kőtengerek és sziklák tarkítják a felszínt. Ezzel szemben a déli oldal, a Mátraalja, sokkal lankásabb: hosszú hátak, délre-délkeletre futó völgyek tagolják. Néhány utóvulkáni tevékenység még érdekesebbé teszi a térséget idegenforgalmi szempontból, hiszen Parád és Recsk közelében kénes-szénsavas források találhatók, Mátraderecskén pedig egy száraz mofetta (szén-dioxidot kibocsájtó talajnyílás), amelyre az 1990-es években gyógyászati céllal ’gázfürdő’ épült (Mátraderecskei Mofetta).
2. ábra: A Mátra vulkanikus formavilága
Vissza a lap tetejéreForrások alapján már az i. e. 4. században szkíta népcsoportok lakták a Mátra-vidéket. A népvándorlás időszaka csendesen és nyomtalanul zajlott le ebben a térségben. A déli lejtőket ekkor feltehetően szláv eredetű népcsoportok lakták.
A Mátra-vidék már a 19. század második felében Magyarország egyik legkülönlegesebb része volt, mind néprajzi, mind nyelvjárási szempontból. Az itt élő palócság hosszú évszázadokon keresztül féltve őrizte néphagyományait. A táj természetföldrajzi és néprajzi határai nem esnek egybe. Palócföld határait a legtöbb szakember különbözően értelmezte a 19-20. században. Az egyik legkisebb egységet Mocsáry Antal írta le meg 1826-ban, aki 7 falut sorolt ide a Zagyva és a Tarna forrásvidékén. A mai napig érvényes Gróh István megfogalmazása, aki a Palócföld északi határát a szlovák nyelvhatárral jelölte, keleten a Hernádot, nyugaton a Vág folyót, Délen pedig az Alföld peremét nevezte ki határvonalnak.
Napjainkra a társadalmi átalakulás velejárója, hogy a néprajzi örökség egyre kisebb részben található meg ezen a vidéken. Viszont szűkebb közösségekben a mai napig fontosnak tartják és ápolják néphagyományokat. Az egyik leghíresebb a Palóc Párnafesztivál (3. ábra), amit Mátraderecske települése szervez, vagy a Borotválós Asszonyfarsang Parádsasvár községben.
3. ábra: Palóc Párnafesztivál
A Mátra legmeghatározóbb gazdálkodási ága az erdőgazdálkodás. Több szempontból is fontosnak tartották ezt a gazdasági ágazatot már a középkortól kezdődően. Az emberek számára tűzifa épületfa és szerfa igényén túl az üveggyártáshoz szükséges hamuzsír előállításához is elengedhetetlen alapanyag volt a fa. A hegység déli peremterületein a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés terjedt el. E települések (Domoszló, Markaz, Kisnána) a szőlőterületekre alapult gazdasági és idegenforgalmi lehetőségeket, a falusi- és a borturizmust építették ki.
A Mátra közlekedési szempontból jól feltárt területnek tekinthető. Mind a Gyöngyös–Parád közötti, mind pedig a Mátraháza–Galyatető–Hasznos közötti közúton jelentős forgalom bonyolódik le. A hegyi települések, a „szent falvak” (Mátraszentimre és településrészei) lakossága számára napjainkban elsősorban a turizmus biztosít bevételt.
Vissza a lap tetejéreA déli peremterületeken gyümölcstermesztést, legfőképpen szőlőművelést folytatnak évszázadok óta. Ez hazánk egyik történelmi borvidéke. Az egykori szőlőművelés nyomai megfigyelhetőek a Sár-hegy, a Csepje-tető és a Visontai-hegy magasabb részein. Napjainkban a Mátrai Borvidék adja az ország szőlő-bor exportjának több mint egyharmadát.
A borvidékhez bortúra is tartozik, ami az elmúlt évek egyik legújabb turisztikai fejlesztése. Így a túrázni vágyók a farkasmályi pincesorok mellett elhaladva Gyöngyösről Mátrafüredre a bortúra útvonalán is túrázhatnak.
Vissza a lap tetejéreA Mátra már a 19. században is hazánk egyik leglátogatottabb hegysége volt. Földrajzi helyzetének, természeti szépségének, kiépített közlekedési lehetőségeinek, valamit a gyógy- és üdülőhelyeinek köszönhetően vált közkedveltté.
Hanák Kolos nevéhez fűződik a Kárpát Turistaegylet Mátra Osztályának megalakítása 1887-ben. Ez később a Magyar Turista Egyesület osztályaként működött tovább. Az egylet fő feladatának tartotta, hogy Mátrafüred és környéke turisztikai lehetőségeit az ország legtöbb lakójával megismertesse. Már ekkor is nagy számú nyaralótelepnek adott helyet a Mátra-vidék, ami elsősorban a kedvező természeti adottságoknak volt köszönhető. Mindezek mellett kirándulások kiinduló- és célpontjául is szolgált Mátrafüred. A természetközeli túrák mellett a kulturális értékek is fontos helyet foglaltak el a turizmusban. Ide tartozott már ekkor is több várrom, például siroki vár és Benevár.
Már a 19. század második felében felismerték a gyógyvizekben rejlő lehetőséget a Mátra lakói. Parád „égvényes-kénes cseviczéje” a legnevezetesebb. Számos egészségügyi panaszra ajánlották és használták is. Emellett a gyöngyösi timsós-vasas gyógyvizet is hasonló panaszokra alkalmazták. Mind a két település fellendülése megindult ebben az időszakban, hiszen a szállási lehetőségek száma megugrott és elkezdődött a települések parkosítása is. A vulkáni utóműködésnek köszönhetően a gyöngyösi és a parádi kénhidrogénes, szénsavas víz mellett a recski és a szajlai csevice források is ismertté váltak. A gyógyvizek mellett a gyógy- és üdülőhelyek hírneve a levegő gyógyhatásának köszönhető.
Országos viszonylatban napjainkban is az egyik legismertebb szanatórium a Mátrai Gyógyintézet, korabeli nevén az Állami TBC Gyógyintézet (4. ábra). Mátraháza térségében, a Nagy-Somor-réten épült. A bükk- és tölgyerdővel körülvett, hegyektől elzárt hely nyugodt környezetet biztosított és biztosít jelenleg is a gyógyulni vágyóknak. A Kékestetői Állami Gyógyintézet a Kékes déli oldalán épült luxus gyógyszállóként. A Mátra északi lábánál található a Parádfürdői Állami Gyógyintézet (gyógyfürdő). Helyben a vasas-timsós ásványvizet fürdőként alkalmazzák. Iható gyógyvizei, amelyek kénvegyületeket, vasat, szénsavat és hidrokarbonátot tartalmaznak, hosszú évtizedek óta ismertek a határon túl is.
4. ábra: Mátrai Gyógyintézet (Mátraháza)
A gyógyszállókon túl a hegység területén nagy számú üdülő létesült, ilyen például a Honvéd Üdülő, Sport, Béke és Napsugár üdülő, Magyar Tudományos Akadémia, a MÁV és a Református egyház üdülői.
Vissza a lap tetejéreA Mátra az Észak-magyarországi turisztikai régióhoz tartozik, amely az ország harmadik legnépszerűbb turisztikai régiója a belföldi utazóközönség körében. A Mátra-vidék, mint hazánk legmagasabb hegysége, természeti értékeivel kiemelt jelentőséggel bír a turizmus terén. A Mátra térségben hatalmas turisztikai potenciál rejlik, amely jelenleg nincsen teljes mértékben kihasználva. A javuló tendencia, a számos új attrakció és infrastrukturális fejlesztés azonban reményre ad okot. A 2008-2009-es válság jelentős visszaesést okozott kereslet tekintetében a turizmus szektorában is. A Mátra turisztikai magterület turisztikai kínálatára a kettősség jellemző. Az attrakciók nagyrészt a hegségperemi területeken (Mátraalján elhelyezkedő településeken) jelennek meg, míg a szálláshely-kapacitás a Mátrára koncentrálódik.
A Mátra főbb turizmustípusai az egészségturizmus (gyógyturizmus, wellness turizmus), az aktív turizmus, sportturizmus (síturizmus, kerékpáros turizmus, lovas turizmus, kirándulóturizmus, ökoturizmus, vadász- és horgászturizmus), a vidéki turizmus (falusi turizmus, borturizmus), a kulturális és örökségturizmus, valamint a vallási turizmus. A természeti vonzerők mellett a kulturális értékek is megtalálhatóak a hegységi és a peremi részeken egyaránt.
A térség adottságait tekintve a természeti értékek a meghatározóak, így az aktív turizmus a legjelentősebb. Az év egy rövid szakaszában a téli sportturizmus is nagy hangsúlyt kap, hiszen országos viszonylatban két nagy szolgáltató is kapcsolódik a térséghez (Kékestetői Sícentrum és Mátraszentistváni Sípark). A természeti adottságokhoz szorosan kapcsolódik, hogy a térség rendelkezik gyógyvizekkel (Parád, Mátraderecske) és turisztikai céllal igénybe vehető természetes és mesterséges, horgászatra alkalmas vízfelületekkel (tározók, strandok), például Pásztói Strandfürdő, Maconkai-víztározó, Bodonyi Horgásztó.
Vissza a lap tetejéreA turistatérképek lényegi tematikáját a turistajelzésekkel jelölt úthálózat adja (5. ábra). A turistautak a terepen folyamatosan jelölve vannak. Lényegük, hogy egy kiindulóponttól kezdődően jeleket helyezünk el, amiket követve egy adott célponthoz érünk. Ezeket többnyire különböző rögzített vagy állandónak vélt objektumokra festik fel: pl. fák törzseire, sziklákra, útjelző oszlopokra. Napjainkban az útvonaljelző táblák is egyre elterjedtebbek. A jelzések elsősorban természetjáró céllal igénybe vett útvonalakra vonatkoznak, de emellett alkalmazhatók bármilyen turisztikai, tematikus, illetve rekreációs célú gyalogos útvonal kijelölésekor: pl. tanösvények, zarándokutak, teljesítménytúrák útvonalai esetén is.
A magyarországi jelzésrendszer a Dr. Strömpl Gábor-féle, 1930-ban a Magyar Turista Szövetség által elfogadott egységes jelképrendszerre épül napjainkban is. Valamennyi jelzésfajtát fehér alapon alkalmazzuk a könnyebb megkülönböztetés érdekében. A jelzések legtöbbször négy alapszínt vesznek fel fehér alapon: ez a kék, a piros, a sárga és a zöld. Kiegészítő jelzésszín még a viola.
A jelzéseket alakjuk, geometriai formájuk szerint több kategóriába sorolhatjuk. Megkülönböztethetünk fő/sáv jelzéseket (5a. ábra), leágazó egyéb jelzéseket (5b. ábra) és tematikus jelzéseket (5c. ábra).
A vízszintes sáv jelzések a fontosabb kiindulási pontoktól más, hasonlóan fontos pontig futnak. A kék sáv jelzést a hosszútávú, elsősorban országos utak jelzésére használjuk (például Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra). Piros sáv jelzéssel jelöljük a megyei vagy regionális jelentőségű turistaútvonalakat. Ezek akár több tájegységen is átvezethetnek. A sárga és zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli helyi és tájegységi jelentőségű utak jelzésére használatosak.
Az egyéb, leágazó jelzések is zömmel a négy fő szín egyikét veszik fel, csak alakjukban és jelentésükben különböznek. A sávokból kiinduló jelzések színének mindig azonosnak kell lennie az érintett sávjelzés színével. A kereszt jelzés általában két sáv jelzést köt össze, többnyire rövidebb vagy egyéb kerülőutat kínál két fő turistaút között. Ezek olykor ugyanabba vagy másik sávjelzésbe csatlakoznak vissza, máskor pedig a sávjelzésből kiágazva, valamilyen fontosabb ponthoz vezetnek (például állomáshoz, megállóhelyhez). Négyzet jelöli azokat az utakat, amelyek szálláshelyekre, lakott településre tartanak. A kör jelzések forrásokhoz, vízvételi lehetőséghez vezetnek. Háromszöggel a hegytetőkre, kilátópontokhoz vezető helyi utakat, leágazásokat jelöljük. Omega jelzések visznek a barlangokhoz, az L alakú jelzések pedig romokhoz, földvársáncokhoz, esetenként akár műemlékekhez is. Körút (irányított kör, körséta/körtúra) jelzéssel a rövidebb kirándulásokra alkalmas útvonalakat jelöljük. Ezek a kiindulópontba jelzésváltás nélkül vezetnek vissza. A T alakú jelzés a tanösvényeket jelöli. Ezek az útvonalak elsősorban ismeretterjesztő állomásokból álló, rövidebb útvonalak, melyek tartalma egy adott helyhez, tájegységhez kötődik.
5. ábra: Turistautak jelzései: a) fő jelzések és az alapszínek b) egyéb jelzések c) tematikus jelek
Tematikus utak közül hárommal találkozhatunk a Mátrában. A Mária Út zarándokúthálózata Közép-Európa zarándokhelyeit köti össze. A leghosszabb ezek közül az az útvonal, amely az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, mintegy 1400 km-es távon. Az útvonalat további alternatívák és leágazások egészítik ki, felfűzve ezáltal a különféle zarándokhelyeket, természeti és épített, valamint kulturális értékeket. A Mátrában és környékén fontos állomásai Szentkút, Fallóskút és Egerszalók.
A következő, Mátrában jelentős tematikus útvonal a sárga szőlővel jelölt túra. Ez a turistaútvonal Gyöngyösről indul Mátrafüredre, érintve a farkasmályi pincesort. A bortúraútvonal hossza 7 km.
A Mátra sajátos és egyedülálló túraútvonala a Mátra bércein. Erre az útvonalra épült rá a Mátrabérc Teljesítménytúra. A túrát 1987 óta szervezi a Hanák Kolos Turistaegyesület. Az útvonal a Mátra fő gerincén vezet, 99%-ban erdei utakon, ¾-e gerincút. Kelet-nyugati irányban végighalad az egész hegységen. A távot a magyarországi tekintetben nagy szintkülönbség is tovább nehezíti. A túra Sirok-Kőkútpusztáról indul. Főbb állomásai: Oroszlán-vár, Kékes, Csór-hegy, Galyatető, Vörös-kő, Ágasvár, Muzsla-tisztás. A végállomás Szurdokpüspöki.
Vissza a lap tetejére