Faragó Imre:
Magyar földrajzinév-használat a magyar kartográfiában
Az alábbiakban a modern kartográfia[1]
által készített, a kompakt magyar névterületet, vagyis Magyarországot és annak
táji keretét, a Kárpát-medencét, valamint környezetét ábrázoló térképek magyar
földrajzinév-anyagának jelentősebb változásait mutatom be. A magyar nyelvű
térképek körében a földrajzi nevek közlésében, az immáron több mint 120 éves
múlt, sok érdekességet és tanulságot mutat, azzal együtt, hogy a magyar nyelvű
földrajzinév-használat politikai korszakokhoz és ideológiai irányzatokhoz
egyértelműen hozzákapcsolható. A magyar nyelv névkincséhez szervesen
hozzátartozó földrajzi nevek használata számos olyan változáson ment keresztül,
amely az adott korban követelményként jelentkezett, de későbbi korok
megítélésében a változtatás már elmaradottságot sugallt. Ennek a bonyolult, a
szakmai vitákat és érzelmeket sokszor felkorbácsoló változáshalmaznak az egyes
szakaszait és mozzanatait kívánom megvilágítani. Írásom a kis méretarányú általános
térképek[2]
magyar névhasználatát tekinti át.
A XIX. század vége és a XX. század 10-es éveinek nagyközönségnek szóló térképkészítése elsősorban az oktatási célú atlaszok és falitérképek korszaka. Az ország vezetése és lakossága a dualizmus előnyeit érzékelve és kihasználva a teljes bel- és kultúrpolitikai autonómia kiépítésén fáradozott. Ez a földrajz és a történelem oktatásában is érvényesült[3]. A kultúrpolitika részletes tananyagot dolgozott ki a Magyar Szent Korona országainak földrajzoktatásához, valamint a magyar nemzet történetének elsajátíttatásához. Ennek megfelelően a két térképigényes tantárgy követelményeihez igazítva sorra jelentek meg az iskolai atlaszok és térképek. Ezeken a magyar névterület és az államterület hozzávetőleges egybeesése[4] következtében a magyar / nem magyar névanyag felvétele vagy elhagyása nem merült fel kérdésként. Gyakorlatilag nem vizsgálták és szabályozták a névhasználatot, az a térképek szerkesztőinek földrajzinév ismereteit tükrözte. Nem számítjuk a névhasználati változtatások körébe a településnevek 1898 és 1912 között folyó rendezését[5]. Az ekkor létrejött névváltoztatások állami szinten folytak, használatuk a térképeken nem képezhette vita tárgyát. 1920 előtt általános szemléletmódként tapasztalható a térképeken, főképpen a településnevek esetében, a hivatalos / nem hivatalos nyelvek alapján történő név előtérbe helyezés, illetve névdiszkrimináció. Ez a jelenség a kartográfiában az államközpontúság elvének alkalmazása. Az államközpontúság elvén azt a nemzeti nyelv szempontjából diszkriminatív felvételi megoldást értjük, amikor a térképen az olvasó nyelvétől függetlenül, elsősorban az államnyelvi névalakokat helyezik előtérbe, tehát túlnyomóan hivatalosnak tekintett neveket jelenítenek meg. Ennek következményeként az egyébként a Magyar Királyság határain túlnyúló magyar névterület névanyaga a térképeken csonkult. Jól érzékelhetően ekkor kerültek le a térképlapokról Horvátország, Szlavónia, Moldva és a Havasalföld középkorból gyökerező magyar nevei. Ennek a felfogásnak máig ható súlyosan negatív kulturális hatása van: a magyar nyelvű olvasóközönség és sajnos a térképész-földrajzos szakma egy része is, idegenkedik a fent említett területek magyar névanyagától, pedig e területeken nem csak a magyar nevek, hanem a még szórványban jelenlévő, bár az asszimiláció végső határára jutott magyar etnikum[6] is jelen van. Ennek a kartográfiai szemléletmódnak tulajdonítható, hogy a közép-európai magyar földrajzinév-anyag egy része archaikussá, történelmivé vált, hiszen a magyar térképészek „leszoktatták” a magyar olvasót e nevek használatáról. A térképész szakma ezzel az időszerűnek hitt lépésével befejezte a „magyar végvidékek”, magyar etnikumát jórészt elvesztett területeinek, kulturális pusztítását, végeredményben ezzel a török hódoltság „művét” beteljesítve. A térképeken[7] a településnevek közlésénél a Magyar Királyság határain kívül (legtöbbször Horvát-Szlavónországban is) egyértelműen az államközpontúság érvényesül: Osijek, Wien, Bacău, Dresden[8] stb. nevek szerepelnek. Ugyanakkor a vizek, jellegzetes földrajzi pontok[9] és tájak nevei nagyobbrészt magyar vagy magyaros alakjukkal kerültek fel.
A dualizmus Magyarországán a földtudományok rohamos fejlődése következett be. Az ország gazdasági erőforrásainak minél hatékonyabb kiaknázásának megteremtéséhez szükség volt a földtani, természetföldrajzi kutatások minél gyorsabb és pontosabb elvégzésére. Ennek a programnak szükséges velejárója volt, hogy természetföldrajzi értelemben rendszerbe foglalják az ország természeti képződményeit. Ennek következtében sorra jelentek meg publikációk a Magyar Szent Korona országainak hegységeiről. Tudományos támogatottságot nyert a magyar népi tájszemlélet, amely a Kárpátok övezte medenceség középpontjából, a „medence aljából” szemléli a környezetet. Részletes geológiai és morfológiai alapú felosztások születtek az ország hegyvidékeiről. Ezeknek a munkáknak a nevekre is hatása volt, de konkrét – mai értelemben vett hierarchikus – tájbeosztásról még nem beszélhetünk. Csak kis számban vált szükségessé műnevek létrehozása, a tudomány átvette az ország területén élő népek névadását. A „hivatalos” földrajztudomány leginkább csak az országhatárokon belül fekvő természetföldrajzzal foglalkozott. Ennek következtében e területen is beállt az államközpontúság: a térképek névanyaga a Kárpátokon kívül, az előtérben hézagossá, elnagyolttá vált. Ez a jelenség gyakorlatilag a XX. század végéig végigkíséri a magyar térképek jelentős részét.
Trianon után a névterület és az államterület helyzete alapvetően megváltozott. A kompakt névterület alig harmada maradt az államterületen belül. Ennek az anomáliának már önmagában is az államközpontúság elvének feladására kellett, hogy késztesse a térképi névrajz megalkotóit. Ez végeredményben megtörtént, tehát a térképszerkesztők – ha nem is tudatosan – átléptek a korlátot szabó államközpontú felfogáson. Azonban ez a megoldás nem az észszerű belátás és a tudományos gondolkodás alapjain állt. A nemzet a megalázó és az államát megcsonkító diktátum adta állapotban, egyfajta védekezésként, egységesen a teljes revízió követelésének a realitásokkal dacoló talajára állott. Ennek megfelelően a térképi névhasználatnak is ennek az ideológiai követelménynek kellett megfelelnie és a teljes revíziót sugallnia. A teljes revízió szolgálata, azonban egyfajta sajátos államközpontúságot eredményezett: nem a trianoni országterület, hanem továbbra is a Magyar Királyság 1918 előtti területe maradt – névrajzi szempontból – a magyar államterület, azzal a hatalmas különbséggel, hogy a horvát–magyar kiegyezés[10] óta mostohán kezelt szlavóniai–horvátországi–dalmáciai magyar neveket némely térképlapok ismét használják. Az ebben a korban született térképek sok tekintetben ellentmondásos névrajzot tartalmaznak. Az 1922-ben megjelent Kogutowicz[11] földrajzi iskolai atlasz Kárpát-medencét bemutató[12] térképlapján a történelmi határokon belül teljesen és kizárólagosan magyar névanyagot közöl. Ugyanakkor a Kárpátok külső oldalán már csak a hegyláncon belül eredő vizek nevei magyarok (pl. Tatros, Bodza), a kívül eredőké államnyelvi (pl. Dniestr, Oder, March[13]). Természetföldrajzi szempontból jelentős, hogy megjelennek a kárpáti nagytájak nevei[14], viszont megint az államközpontúság jelenlétét mutatja, hogy a hegységkereten kívül a tájak államnyelvi alakjukkal szerepelnek: Wienerwald, Marchfeld, Mars Gebirge, Karawanken.[15] A területi revízió tömegekbe sulykolásának bizonyítéka, hogy az 1922-es kiadású atlasz a „Magyar Szent Korona országainak politikai térképe” címmel közli a Monarchián belüli Magyar Királyság térképét. Tehát egy régi állapotú térkép (mondhatnánk történelmi térkép) szerepel egy földrajzi atlaszban. Ennek magyar névhasználata megintcsak ellentmondásos: Horvátországban csak magyar nevek, Moldvában és a Havasalföldön csak román nevek. szerepelnek. Növeli az ellentmondást, hogy Ausztriában a Wien / Bécs, Wiener Neustadt / Bécsújhely kettős megírás jelentkezik.
Ahogy az ország egyre inkább kilépett a politikai és gazdasági
elszigeteltségből és találta meg kapcsolatait Nyugat-Európa felé, úgy oldódott
az „államközpontú görcs” a térképeken is. A rendszertelen magyar névalkalmazás
és a diszkrimináció egyes területek esetében továbbra is jelen van, de a magyar
névhasználat a Kárpátokon kívül egyre szélesedik és csiszolódik. Ez elsősorban
a tájak neveinél érezhető: az 1929-es kiadású „Dr. Kogutowicz Károly iskolai
atlasza II.” c. munka megfelelő térképlapja[16]
a történeti határokon túl magyar tájneveket használ (Bécsi-erdő, Bécsi-medence,
Cseh–Morva-hegyvidék, Stájer-Alpok, Mars-hegység, Karavankák). Ugyanezt a
megoldást alkalmazza az 1936-os kiadású „Földrajzi atlasz a római katolikus
népiskolák számára” c. munka, az előzőhöz hasonló kivágatú lapja: Bécsi-erdő,
Morvamező, Mars-hg., Stájer-Alpok stb. Ez a térkép szerepelteti a Kárpátok
nagytájneveit is. A korszak egyik legelismertebb és legteljesebb atlaszműve, az
ÁTI-Kisatlasz[17]
szintén igyekszik a lehető legnagyobb teljességgel használni a Kárpát-térség[18]
magyar névalakjait. Ez a táj-, víz- és jellegzetes földrajzi pontok neveinél
következetesnek mondható. (Bár Wiener Wald[19]
szerepel). Érdekesség, hogy ebben az atlaszban jelenik meg először az Eperjes–Tokaji-hegyvidék[20]
nevének megváltozása. A hegysor teljes területére a népi eredetű Sátor-hegység[21]
névalak vonatkozik. Szintén elsőként e munkában jelentkező változás a
Bihar-hegység Vlegyásza csúcsának (
Az 1940-es évek törekvése volt a magyar földrajzi nevek kiteljesítésének, régi magyar névalakok felelevenítésének és újbóli használatba vételének a próbálkozása. Idő hiányában az összegyűjtött anyag már nem került térképekre, de az ajánlás, amely a Honvédtérképészeti Intézet térképein való névhasználatot javasolja, kéziratos formában könyvtárakban fellelhető. Az ajánlás – bár készítőjének neve nem tisztázott – a Kárpát-medencén kívüli európai és távoli földrészek magyar település- és kis részben természetföldrajzi neveinek javaslatát tartalmazza. Egyes vélemények szerint ez már az erős jobbratolódás egyik eredménye és a munka értéktelen, de tény, hogy olyan gyűjteménnyel állunk szemben, amely felkutatta és megpróbálta rendszerbe foglalni a feledésbe merült magyar neveket. Egyik legnagyobb értéke a szlavóniai magyar településnevek összegyűjtése.
A természetföldrajzi
szemléletben is jelentős változásoknak lehetünk tanúi az 1940-es években. Prinz
Gyula, Cholnoky Jenő, Teleki Pál és Bartucz Lajos megírták a Kárpát-medence
mindeddig legátfogóbb elemző földrajzát amely „Magyar föld, magyar faj”
címmel jelent meg. Ennek első kötete a „Magyarország tájrajza” címet viseli.[27]
Ebben „A magyar tájak rendszeres szemlélete” c. fejezet már a tájbeosztások
irányába mutató rendszerbe állítással írja körül a Kárpát-medence és környezete
tájait. Ebben jelenik meg az első olyan összefogott részletezés, amely a nevek
tekintetében is figyelemmel van a természetföldrajzi tájakra, bár a rendszer
még nem mutatja azt a szoros hierarchikus felépítést, amely az 1960-as évektől
majd jelentkezik, a nevek és a névadás problémája már jelentősen felmerül.
Prinz Gyula elsősorban a középtájak és nagytájak névadásának problémájával
foglalkozik. Ekkortól érezhető az az igény, hogy a Kárpátokon belüli, de nem
magyar etnikai területek tájnévanyaga addigi, részben magyaros jellege helyett,
inkább teljesen magyar legyen. Tisztán magyar névalakok létrehozása indul meg,
és az ekkor születő nevek egy része a következő időszakban nyelvünk élő részévé
válik. E változások leginkább a trianoni határhoz közeli tájak, illetve az
1938–1941 közötti államterületi változásokhoz kötődő új határvonalak
környezetében jelentkeznek. Így változik át a Ptácsnik és lesz
Madaras[28],
a Vihorlát és lesz Viharlátó[29],
a Szinyák és lesz Kéklő[30],
a Szvidovec Fagyalos[31], a
Gutin-hegység és lesz Ezüstös[32],
a Cibles pedig lesz
Széples[33].
Ekkor jellemző más hegycsúcsok nevének magyarosabb felvételi módja is: a Toroiaga
Toronyága (
Az elvesztett
háború és az idegen hadseregek jelenléte nem kedvezett a térképkiadásnak.
Ugyanakkor az oktatás 1945 tavaszától megindult, ehhez viszont térképekre volt
szükség. A térképi névrajz felvételében nem állt be számottevő változás, de az
új politikai légkörben és az „idegen felügyelet” következtében a területi
revíziós célok eltűntek, a magyar névterület kiterjesztését célzó törekvések is
megálltak. Ezt úgy is jellemezhetjük, hogy a térképi névhasználat már-már
egészséges formát öltött. Ugyanakkor
jelzi a kialakult helyzet „ideiglenességét” és a légkör felfokozottságát, hogy
már megjelennek olyan „furcsaságok” a kartográfiában, amelyek majd csak az
50-es évek után lesznek igazán jellemzőek. Az oktatás segédanyagaként
ideiglenes földrajzi térképfüzet[35]
jelenik meg. A békeszerződéssel szembeni várakozásokat mutatja, hogy az egész
atlaszban nincsenek országhatárok. Nem szerepelnek benne a Kárpát-medence
egészét ábrázoló kivágatok és kerülik a Kárpát-medence név akár címben, akár
más formában történő alkalmazását is. A térséget több, egymással hatalmas
átfedésben lévő térkép mutatja be: „A Kárpátok helyzete” és a „A Dunántúl, a
Nagy- és a Kisalföld” kivágatokon kevés a névanyag, de a Kárpátokon kívül is
főképp magyar táj- és víznevek találhatók. Ugyanakkor a Moldva folyó csak idegen
nevén (Vltava) szerepel. A Települések idegen / magyar névalakkal
kerültek felvételre, de Románia fővárosa csak államnyelven (Bucureşti)
van megírva. A Kárpátok nagytájainak nevei megírásra kerültek. Eltűntek a
trianoni határon kívülre került vármegyék és települések nevéből képzett
tájnevek: a Gömör–Szepesi-érchegység[36]
csak Érchegység, az Eperjes–Tokaji-hegyvidék az ÁTI-kisatlaszhoz
nagyon hasonlóan, de Sátorhegy[37]
alakkal szerepel. A Gömör–Tornai-karszt és környezete egyedülálló módon Galaság[38]
névvel szerepel. Ugyanakkor a 40-es évek elejének magyarosító törekvéseiből
néhány a térképlapokra kerül: a Vihorlát Viharlátó, a Szinyák Kéklő
névvel lett megírva. Különlegesség az Osztrovszki-hegység[39]
Osztoró alakban való magyarosabb formája. A Bihar-hegység 1838 m-es csúcsa
nem Vlegyásza[40]
és nem Vigyázó[41],
hanem Kalota[42]
néven szerepel.
A magyar kartográfiának az 1947-es párizsi békeszerződés aláírása után
már nem maradt ideje arra, hogy elfogultságoktól mentesen, az ideiglenesnek
szánt térképfüzet véglegesebb változatát elkészítse. Az elkövetkezendő idők
gyökeres változásai ezt megakadályozták, a térképszerkesztőknek új
szemléletmóddal új utakra kellett lépniük.
Az 50-es évek első felében az iskolai célú térképeken kívül más
kartográfiailag igényes munka nem született. A térképek és adatok titkos
kezelése lehetetlenné tette, hogy polgári felhasználásra az előbbieken kívül
más munka jöjjön létre. Az iskolai térképek köréből a Kárpát-medence kivágatok
eltűntek, vizsgált térségünket, illetve egy részét, csak a Magyarország és a
jóval kisebb méretarányban jelentkező szomszéd országokat bemutató, valamint az
Európa kivágatok mutatták be. Ebben az új szellemben szerkesztett első
középiskolai atlasz[43]
1955-ben jelent meg. Ebből a színvonalas, kartográfiai értelemben kiváló
munkából szintén hiányzik a Kárpát-medence kivágat. A „Magyarország domborzata
és vizei” c. térképen a Gömör–Tornai-karszt Aggteleki-hegység[44]
néven szerepel. Itt jelenik meg először az Eperjes–Tokaji-hegyvidék,
illetve a Sátor-hegység nevet felváltó Zempléni-hegység[45]
név is. Ez utóbbi bevezetésével szükségessé vált a kristályos magvú
Zempléni-szigethegység[46] nevének Vilyvitányi-rögök[47]-re
való változtatása. Más tekintetben jelentős változások még nincsenek. A tájak
átfutnak az országhatáron, de újdonságként megjelenik a Dunántúli-középhegység[48]
és az Északi-középhegység[49]
nagytájnév is. A szomszéd országokat bemutató térképlapok a településneveket
államnyelven közlik, csak a fontosabb városok magyar neve szerepel
(országonként kb. 4-15 település). A vizek magyar, a tájak nevei többnyire
magyar nyelvűek, de utóbbiak között a Tribecs, a Madaras, a Zólyomi-Polyána,
Sztrázsó-hegység[50]
szlovák alakokkal, az Északkeleti-Kárpátok Szovjetunió-beli része Ukrán-Kárpátok[51]
névvel, a Retyezát[52]
román helyesírással lett felvéve. A Gömör–Szepesi-érchegység új, Szlovák-érchegység[53]
elnevezéssel szerepel. Bécs német / magyar alakkal került fel, szerepel
a Morvamező név, de ezzel szemben már Wiener Wald került fel. Az
első világatlasz, majdnem 15 évvel az ÁTI-Kisatlasz utolsó kiadásának
megjelenése után, 1959-ban látott napvilágot[54].
Ebben Kárpát-medence kivágatú térkép nincs. A Magyarországot részletesen
ábrázoló térképlapok közül a „Magyarország domborzata és vizei” című, a tájak
tekintetében magyar névalakokat közöl, a tájak átfutnak az országhatáron, a
víznevek magyar alakjukkal szerepelnek, a településnevek kettős névrajzúak. Itt
is jelentkezik az Eperjes–Tokaji-hegyvidék nevet felváltó Zempléni-hegység
alak, de már csak a hegyvidék magyarországi részére. E térképen még szerepel a
későbbiekben végleg lecserélt Gömör–Tornai-karszt név, de a terület
magyarországi részét már Észak-borsodi-karsztként vették fel.[55]
A Nógrádi-medence név valós vonatkozással, de leszűkített
kiterjesztéssel került a térképre. Az atlasz Magyarország területéről részletes
közigazgatási térképeket közöl. Ezeken, a határokon túli területeken, csak a 10
000 lakosnál népesebb települések magyar neve van feltüntetve. Ellentmondásos
megoldás, hogy amíg a Kisalföld tájunk neve valós kiterjedésében
jelentkezik a „Magyarország domborzata és vizei” c. térképen, addig a megfelelő
közigazgatási részlettérképen már csak a magyarországi részre vonatkozó név.[56]
Az atlasz az Európa országait bemutató térképlapokon a szomszédos országok
esetében csak minimálisan használja[57]
a magyar településneveket és a tájnevek egy része csak államnyelvi alakkal
szerepel.[58]
A „Lengyelország, Csehszlovákia” c. lapon a Gömör–Szepesi-érchegység már
itt is Szlovák-érchegység. Az atlasz az ekkor még létező romániai Magyar
autonóm tartomány[59]
területéről nagyobb méretarányú túlnyomóan magyar névrajzú térképet közöl.
Ennek az autonóm tartományon kívüli területén államnyelvi névalakok
szerepelnek. A fentiekben említett középiskolai földrajzi atlasz ötödik
kiadásában[60]
újabb változások következnek be a vizsgált térség névrajzában. A tájnevek
tekintetében számos új megoldás mutatkozik: a Kisalföld[61],
és a Nógrádi-medence[62]
nevek már csak Magyarország területére terjednek ki.
Megjelenik a Kisalföld északi félmedencéjére a Szlovák-alföld[63]
elnevezés. A Magyarországot bemutató térképlapok határokon túli névanyaga
tovább csökken, de a megmaradt nevek túlnyomóan magyar nyelvűek. Érdekes
ellentmondás, hogy az 1967-ben megjelent első „Magyarország nemzeti atlasza”[64]
című kiadvány domborzati térképén más a szemlélet. Nincs Szlovák-alföld,
a Kisalföld északi félmedencéjének neve a szlovák név fordítása: Duna
menti alföld. A Madaras szlovák alakkal szerepel. Fent van a Gömör–Tornai-karszt.
Az Alföld szlovákiai része szintén a szlovák név fordításával Tisza
menti alföld-ként van megírva. Ebben az atlaszban szerepel először
természetföldrajzi tájbeosztást bemutató térkép, bár ennek részletessége még
csak középtáji szintű.
A fentiekből érezhető, hogy a változási folyamat nem állt meg az 50-es
években, 1967-ig újabb nevek kerültek valamilyen formában megváltoztatásra,
illetve visszaváltoztatásra. A szemléletmód minden térképen és atlaszban
ugyanaz: államközpontúság a trianoni határokra vonatkoztatva, minimális
engedményekkel. Az iskolai atlaszok és falitérképek „engedékenyebbek”.
Legtöbbjükön a környezetünket ábrázoló területeken a magyar település-, víz- és
tájnévanyag szelektálva, de szerepel. A magyar névanyag szerepeltetésének
szándéka tehát megvan, de nem akar túllépni egy elvi határon. Pedig ennek a társadalomra
gyakorolt hatását már a 60-as években lehet érzékelni: az 1945 óta felnövő
nemzedék egyre inkább nem ismeri az ország környezetében lévő kisebb alakulatok
magyar földrajzi neveit. Nincs olyan alap amelyen a Kárpát-medence
Magyarországon kívüli területén kisebb vizek, tájak, települések magyar neveit
az érdeklődő megtalálja. Azon a „bizonyos határon túl” nincs lehetőség a
kutatásra. Számtalan, a történelmünkből, néprajzból, irodalomból visszacsengő
helység, táj neve nem derül ki az egyetlen, folyamatosan bővülő és több kiadást
megérő világatlaszból. Az időközben megjelenő, az atlaszlapoknál nagyobb
méretarányú, tehát részletesebb autótérképek államnyelvi alakokkal dolgoznak.
Óriási földrajzinévi információhiány keletkezik Magyarországon. A lakosság
elkezd „leszokni” a magyar nevek használatáról, csak a nagyobb objektumok,
fontosabbnak ítélt egységek magyar nevei maradnak a köztudatban, a kisebb,
finomabb részletek nevei eltűnedeznek. A magyar nyelvi kultúra újabb
választóvonal elé érkezik: félő, hogy megismétlődik a magyar földrajzi nevek
egy részével az, ami az 1870-es évektől Szlavóniában, Horvátországban,
Moldvában és a Havasalföldön bekövetkezett; a trianoni határokon túli magyar
földrajzi nevek jelentős része archaikussá válhat.
A 60-as években megjelentek a tájak rendszertani felosztását célzó
munkák, és bár ezek az országhatárokhoz igazítottak és az elnevezések egy része
nem vette figyelembe a történeti névformákat, megjelenésük mindenképpen óriási
fejlődésnek számít. A természetföldrajzi nevek körében történt beavatkozások
akkor érik el csúcspontjukat, amikor 1982-ben megjelenik a „Magyarország
földrajzinév tára II.” (továbbiakban FNT II.) c. térképszerkesztési segédanyag.
Ez a 60-as évekből gyökerező tájbeosztások összegző, a névhasználatot
szabályozó térképes formája. Megjelenésétől kezdve a polgári térképészet minden
kiadványa, Magyarország területének ábrázolásánál, az ebben közölt
tájnévanyaggal dolgozik. Ha kitekintünk az országhatárokon túlra, a kiadványok
vizsgálatánál látható, hogy a változások a 70-es évek végére érik el
csúcspontjukat. 1979-ben jelenik meg, az 1958-ban első kiadást megért,
világatlasz új, bővített, hetedik kiadása[65].
Ennek megfelelő lapjain a tájnevek tekintetében megint új megoldás mutatkozik:,
az Alföld[66]
név csak Magyarország területére terjed ki. Így a Kisalföld és
a Nógrádi-medence mellett, a legnagyobb síksági nagytájunk neve is
leszűkül. E munkában is jelen van Kisalföld északi félmedencéjére a.
Szlovák-alföld elnevezés. A Gömör–Szepesi-érchegység itt közölt neve
továbbra is Szlovák-érchegység, a Gömör–Tornai-karszt pedig a
szlovák név magyar fordításával Szlovák-karszt[67]
néven jelentkezik. Ennek magyarországi része már nem az Észak-borsodi-karszt,
hanem az, Aggteleki-karszt[68]
nevet viseli. Teljesen meggyökeresedik és a köztudatba is bekerül a Zempléni-hegység
névváltozat, ezzel az Eperjes–Tokaji-hegyvidék név a közvélemény
szemében is archaikummá válik. Az atlasz a határokon túli településnevek magyar
neveinek használatában is nagy hiányosságokat mutat. Csak egy számadat: a
„Magyarország északnyugati része” c., 1:550 000-es méretarányú térképen,
Csehszlovákia területén a kivágatban összesen 9 db magyar településnév
szerepel. Minden más helység csak államnyelvi alakjával került föl. Mindezek
ellenére az atlasz a víznevek csoportját magyar nyelven közli.
A nyolcvanas évek közepén
egyre szaporodik a magas színvonalú, polgári felhasználásra készülő térképek
száma. Készül az új világatlasz, az iskolai atlaszok új lapokkal jelennek meg,
új autótérképek, turistatérképek, várostérképek látnak napvilágot. Ugyanakkor
semmi nem mutat arra, hogy a tájrendszer és a tájnévanyag „eredeti”
szemléletének és állapotának visszaállítása irányába történnének lépések. A
jelek azt mutatják, nincs annyi erő a magyar földrajztudományban és
kartográfiában, hogy a névanyag tekintetében felvállalja a múltat és ez a
térképlapokon is megjelenjen. Apró változások azért bekövetkeznek: az 1986-ban
megjelenő új világatlasz[69]
megfelelő térképlapjain fellelhetők olyan változások, amelyek már jelzik a
szemlélet és a magyar névhasználat ellenkező irányban elmozdult a holtpontról.
Bár Kárpát-medence térképlap továbbra sincs az atlaszban, a leginkább jellemző
helytelenségek (Kisalföld, Alföld, Nógrádi-medence csak magyarországi
megjelenése, a Szlovák-érchegység, Zempléni-hegység névalakok)
még nem változnak, eltűnik a Szlovák-alföld név és felkerül az eddig
hiányzó Madaras hegységnév. A Magyarország részlettérképeken már a 2500-nál
népesebb települések magyar nevei is fent vannak.
Az 1980-as
évek második felére véglegesen kialakultnak tűnik Magyarország „új”
természetföldrajzi rendszere. A 1960-as évekből gyökerező, az országhatárokhoz
igazított rendszertani besorolás első, részletes (kistáj-szintű) tájhatárokat
is közlő nyilvános publikációja 1989-ben jelenik meg. Ez a munka a második
Magyarország nemzeti atlasza[70]
(továbbiakban MNA) címet viselő mű. Hatalmas előrelépése, hogy 44 év után –
először magyarországi kiadású kartográfiai munkában – Kárpát-medence kivágat
jelenik meg. Bár e térképlap címe – „Magyarország és szomszédsága” – nem
vállalja fel a Kárpát-medence megjelölést a kivágat mindenképpen „magáért
beszél”. E térképen a természetföldrajzi nevek többnyire magyar nyelvűek, a
településnevek kettős névrajzzal jelentkeznek. Itt szembesült először a
térképész szakma azokkal a súlyos problémákkal, amelyet a tájrendszeri
szemléletváltás okozott: a Kisalföld
név csak Magyarország területére vonatkozik, a szlovákiai oldalnak e térképen
nincs neve. Az Eperjes–Tokaji-hegyvidék
név „megszüntetése” miatt, a magyarországi Zempléni-hegység
szlovákiai folytatására nem találtak magyar névalakot. A térképen Slaneci-hegység[71],
földrajzi, történelmi, nyelvtani, nyelvi szempontból hibás megoldás szerepel. A
Gömör–Tornai-karszt nem jelentkezik,
a karsztvidéknek csak a magyarországi oldala „nevesített”. A víznevek közül az
új alakítású víztárolók magyar névalakja nem szerepel. A településnevek
kétnyelvűsége a Kárpát-medencén belül is csorbul. Egyes helységek magyar neve
nincs a térképen.
Az 1989-ben bekövetkezett társadalmi és gazdasági fordulat lehetővé tette, hogy már nem csak állami vállalati keretek között, hanem kisebb vállalkozások munkájaként is készüljenek kartográfiai termékek. Új térképkészítő műhelyek alakulnak, mellettük külföldi kiadók jelennek meg a térképkiadásban. A térképkészítés szabályozottsága megszűnik. Ennek nagyon hamar a fény- és árnyoldalai is mutatkozni kezdenek. Pozitívumnak tekinthetjük, hogy a rendszerváltás előtti viszonylag merev keretek megszűntek, a térképészek felkészültségüktől és gondolkodásmódjuktól függően új szellemiséget tudtak bevinni az ábrázolásmódba és nem utolsó sorban a névrajz szerkesztési elvei közé. Negatív hatás, hogy olyanok is készíthettek térképet, akiknek nem volt meg a kellő szakmai felkészültsége, ezáltal a piacon jelentős számú, szakmai értelemben csökkent értékű mű jelentkezett. A felszabadult helyzetben egyedül a pénzhiány, a szakma erős alulfinanszírozottsága szab korlátokat. Ennek ellenére néhány év alatt rengeteg hézagpótló, az ábrázolt terület és a méretarány szempontjából is új kiadvány születik. A Kárpát-medence környezetéről is sok új mű kerül a piacra. Már 1989-ben autótérkép készül, a méretarányához képest, teljes magyar névanyag alkalmazásával Kárpátalja, 1991-ben Erdély, 1992-ben Szlovákia területéről. Új autóatlaszok és autótérképek születnek Magyarországról, ezek egy része a határokon túli magyar névanyag ábrázolásán túl a magyarországi nemzetiségi településnév-anyagot is szerepelteti. Külföldi kiadó, magyar térképészek szerkesztésével többek között új Magyarország és magyar nyelvű Szlovákia falitérképet jelentet meg, valamint 1994-ben új iskolai földrajzi atlasz születik. Részletes térkép készül a Székelyföldről (1996), és 1995-től megindul az erdélyi tájak magyar nyelvű turistatérképeinek készítése. Néhány év alatt óriási mennyiségű új kiadvány születik. Ezek legtöbbje a magyar olvasó igényeinek kielégítését célozta, tehát névrajzuk magyar szemléletű anyagot vonultat fel. Ugyanakkor jelentős visszalépések is történnek: megjelennek olyan külföldi atlaszok magyar adaptációi, amelyek a térképlapokat nem igazítják a magyar olvasó igényeihez, sem az ábrázolt kivágatok, sem a névrajz tekintetében. Ilyen munka az Officina képes világatlasz[72]. Ebben részletes Magyarország térkép sincs. Vizsgált térségünket a Közép-Európát bemutató lapok ábrázolják. Kivágati megoldása következtében a Kárpát-medence egésze nem került rá egy térképlapra, így az összefüggések nehezen láthatók. Az atlasz magyar névhasználata minden eddigi atlaszhoz képest hézagos, tájszemlélete minden esetben államhatárokhoz kötött. Magyarország területén kívül csak néhány település, az országok és egy-két fontosnak ítélt táj magyar neve szerepel. Ez is mutatja, mennyire nem szerencsések a külföldi atlaszok nyelvi adaptácói, akár a kivágati, akár a névhasználati szempontokat vizsgáljuk. Mindezekkel párhuzamosan sorra jelennek meg a Kárpát-medencét egy kivágatban bemutató térképek is. MNA után az első ilyen kiadvány az 1994-ben született új iskolai atlasz[73] Kárpát-medence térképlapja. Ennek névrajza teljes mértékben a magyar névanyag rehabilitálására törekszik. Szemlélete nem tér vissza az 50-es évek előtti megoldásokhoz, csak annyiban, hogy tájszemléleti alapja országhatároktól független. E munka beépíti névrajzába mindazokat az új tájszemléleti megoldásokat, amelyek 1989 után láttak napvilágot. Azon túl, hogy a legteljesebb magyar névanyag felvonultatása a célja, a magyar kartográfiában először, általános térképen rendszerezetten ábrázolja a magyar történeti-földrajzi és néprajzi tájakat és kísérletet tesz az archaikussá vált középkori magyar település- és víznevek rehabilitációjára. Ezen elvek szerint a Kárpát-medencét ábrázoló falitérképek is elkészülnek.[74] Az új névrajzi és főképpen tájszemléleti megoldások megjelenése azonban megosztja a térképészeket és földrajzosokat. Egyesek üdvözlik az új próbálkozást, vannak földrajztanárok akik ezek szellemében készült kiadvánnyal kívánnak dolgozni, mások elítélik, szakmailag értéktelennek tartják. A térképész társadalom egyik fele FNT II.-MNA szemléletmóddal dolgozik, másik része az „új” megoldást követi. Ez az „új” az 1992-től szakmai körökben megjelenő, számos térképen alkalmazott, de nyilvános publikációban csak 1996-ban napvilágot látott munka, amely Magyarország természetföldrajzi tájainak felosztását egyértelműen a Kárpát-medence térségébe illesztve mutatja be. Ez a munka a Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása (a továbbiakban KPTTB).[75] Azt hangsúlyozni kell, hogy FNT II.-MNA beosztás és KPTTB magyarországi vonatkozásai alapvető különbséget nem mutatnak. Az eltérések – bár tájhatárok tekintetében is fellelhetők – főképpen az elnevezések és természetesen a határokon túli kapcsolatokban rejlenek. KPTTB figyelembe vette a szomszédos nemzetek (és országok hivatalos) tájszemléletét, felkutatta az időközben elfeledett vagy más névvel felcserélt magyar neveket és mindezeket beépítette rendszerébe.
Közben figyelemre méltó alkotások látnak napvilágot FNT II.-MNA alapon is: 1992-ben új világatlasz[76] jelenik meg, amely az 1985 óta több kiadást megélt munka bővített és átdolgozott változata. Ennek második kiadása[77] már Kárpát-medence kivágattal jelentkezik. Ez néhány korrekción (Kisalföld valós kiterjesztésben, településnevek teljes kétnyelvűsége) kívül névrajzilag MNA „Magyarország szomszédsága” c. térképével azonos. Ugyanez a Kárpát-medence kivágat jelenik meg némi változtatással (pl. településnevek csak magyar alakkal) a német közreműködéssel szerkesztett új, középiskolásoknak szánt atlaszban[78] is. 1999-ben Magyarország atlasza[79] címmel általános és tematikus térképeket is felvonultató összefoglaló munka jelenik meg az országról. Ebben szintén szerepel Kárpát-medence kivágat, amelynek névrajza nagyrészt kiküszöböli a világatlaszban még bennmaradt ellentmondásokat (pl. Slaneci-hg.), ugyanakkor külön térképen jelentkezik az MNA-ban már közölt, országhatárokhoz kötött természetföldrajzi tájbeosztás is. A világatlasz és a Magyarország atlasz településnév-kezelésére jellemző, hogy továbbra sem vállalja fel a határokon túli teljes kétnyelvűséget. A 2500 lakosnál kisebb települések csak államnyelvi nevekkel szerepelnek. Az MNA-alapú tájszemlélettel készült munkák mindegyikére jellemző, hogy nem vesz tudomást a Kárpátoktól keletre és délre lévő magyar településnév-anyagról, csak államnyelvi alakokat közöl, így a magyar névterület teljes egésze e kiadványokban továbbra sem tükröződik.
KPTTB-alapon 1999-ben látott napvilágot először világatlasz.[80] Ebben Kárpát-medence térkép teljes magyar névrajzzal, Magyarország kivágatok (közigazgatási és általános földrajzi), valamint Magyarország részlettérképek is közlésre kerülnek. Utóbbiak teljes kivágatán minden önálló település szerepel, a határokon túl teljes kétnyelvűséggel. Napjainkban jelent meg a szerző és munkatársai szerkesztésében újabb világatlasz[81], amelynek névrajzi szerkesztési elvei szintén a teljes magyar földrajzinév-használat alapjain állnak.
Összegezve az 1989-óta eltelt több, mint 15 esztendőt, jól látható, hogy némi kivétellel a magyar térképészek mindegyike egyetért abban, hogy a magyar névanyag rehabilitálására szükség van, munkáikban ez jelentkezik is. Ugyanakkor a névanyag eltérő mennyiségi, területi és tájszemléleti tényezői azok amelyek a vitákat okozzák. Tehát a különböző álláspontok következtében Magyarországon kettős tájszemléleti rendszer alakult ki. Ez a kettősség egymással párhuzamosan él a térképeken és a tankönyvek anyagát vizsgálva, látható, hogy jelen van az oktatásban is.
[1] A magyarországi térkép-sokszorosításban a síknyomtatás nagyobb arányú térhódításától.
[2] Leginkább az atlaszokban szereplő igazgatási- és általános földrajzi térképek.
[3] Törvény a népiskolai
oktatásról. (1868. XXXVIII. tc.)
[4] Egybeesést említünk, de a névterület – ha szórványosan is – főképpen keleti és déli irányban jelentősen túlnyúlt és túlnyúlik a Kárpátok és a Száva vonalán.
[5] Törvény a helységnevek rendezéséről (1898. IV. tc.), az ún. törzskönyvezés folyamatának elindítója.
[6] Moldvai magyarok (Csángóföld) és a magyar nyelvszigetek Szlavóniában.
[7] Pl.: Földrajzi iskolai atlasz (tervezte: Kogutowicz Manó, 1896), Kozma–Kőrösi Rendszeres földrajzi atlasz (szerk.: Kozma Gyula és Kőrösi Albin) [Singer és Wolfner kiadása Budapest, 1907]
[8] Eszék (Osijek), Bécs (Wien), Bákó (Bacău), Drezda (Dresden)
[9] Hegycsúcsok, hágók, szorosok, fokok.
[10] Törvény a magyar–horvát kiegyezésről. (1868. XXX. tc.)
[11] Szerkesztette: Dr. Kogutowicz Károly
[12] Magyarország hegy- és vízrajzi térképe
[13] Dnyeszter (Dniestr), Odera (Oder), Morva (March).
[14] Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti-, Déli-Kárpátok.
[15] Bécsi-erdő (Wienerwald), Morvamező (Marchfeld), Mars-hegység (Mars Gebirge), Karavankák (Karawanken).
[16] Magyarország hegy- és vízrajzi térképe
[17] Az Állami Térképészeti Intézet kisatlasza. Első kiadása az 1930-as évek közepén, ezt még három követte a Honvédtérképészeti Intézet kiadásában 1943-ig.
[18] A Magyarország 1914-ben és a Csonkamagyarország c. térképeken.
[19] Bécsi-erdő
[20] Eperjes városától Tokaj városáig húzódó vulkáni kúpok sorozata. Az Északnyugati-Kárpátok külső vulkáni vonulatának tagja.
[21] A Sátor-hegyek névalak a Sátoraljaújhely fölött emelkedő Sátor-hegy és a körülötte fekvő (Vár-hegy, Kecske-hát, Magas-hegy) jellegzetes sátor alakú vulkáni kúp-csoport elnevezésének kiterjesztéséből ered.
[22] pl.: Fürstenfeld–Fölöstöm, Lwów (Lvov, Lviv)–Lemberg–Ilyvó, Iaşi–Jászvásár, Turnu-Severin–Szörényvár
[23] Kismarton (1921 előtt Sopron vármegyében.)
[24] A történeti nyugati határ menti Alpok-nyúlványok elnevezése. Része a Soproni-hegység, Kőszegi-hegység és a Borostyánkő-hegység.
[25] Nápoly (Napoli), Róma (Roma)
[26] Párizs (Paris), Francia-középhegység (Massif Central), Szajna (Seine), Doveri-szoros (Pas de Calais).
[27] Magyar föld magyar faj. Prinz Gyula: Magyarország tájrajza. [Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapest, évsz.nélk.] A magyar tájak rendszeres szemlélete (263. old.)
[28] Az Északnyugati-Kárpátok külső vulkáni vonulatának tagja. Szlovák neve Vtáčník
[29] Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatának tagja. Szlovák neve Vihorlat.
[30] Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatának tagja. Ukrán neve Szinyak.
[31] Az Északkeleti-Kárpátok flisvonulatának tagja. Ukrán neve: Szvidovec
[32] Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatának tagja. Román neve. Munţii Gutâi.
[33]A Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának tagja. Román neve Ţibles.
[34] Mindekettő a Máramarosi-masszívum kiemelkedése.
[35] Dr. Irmédi-Molnár László és Tolnay Dezső: Ideiglenes földrajzi térképfüzet a közép és középfokú iskolák részére (1947)
[36] A Gömör és Szepes vármegye határán húzódó vulkanikus hegyvidék. Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatának tagja. (Veporidák csoportja).
[37] A Sátoraljaújhely fölött emelkedő Sátor-hegy nevéből származtatott név. Így, egyes számban való kiterjesztése furcsa, hiszen tájnévként nem egy hegyről van szó.
[38] Galaság vagy Galyaság az egykori Torna és Gömör vármegye Borsod vármegyével határos részének néprajzi tája a Bódvától nyugatra, Aggtelek és Rudabánya között. A karsztvidéknek csak kis része tartozik hozzá, tehát névkiterjesztéssel állunk szemben.
[39] Az Északnyugati-Kárpátok külső vulkáni vonulatának tagja. Egyes felosztásokban a Jávoros keleti része.
[40] A csúcs román nevének (Vlădeasa) magyaros írású formája.
[41] Az 1940-es évek elejétől megjelenő magyarosítás.
[42] Középkori eredetű elnevezés a Bihar-hegység központi részére (Kalota-havas). A hajdani egységes Kalotavidék havasi része. Nagyvárad mellett Kiskalota, a Sebes-Körös bihari völgye Középkalota és a Körös és Kalota-patakok köze Kalotaszeg. Ma Kalotaszegen a Bánffyhunyad központtal, Kolozsvár és a havasok között elterülő mintegy 40 magyarlakta községet értjük.
[43] Földrajzi atlasz a középiskolák számára [Kartográfiai Vállalat Budapest, 1955]
[44] A Gömör és Torna vármegyék nevét kiiktatandó, a karsztvidék legfontosabb magyarországi településének nevéből képzett név. Kiterjesztése tekintetében teljesen felváltotta a Gömör–Tornai-karszt nevet, tehát (egyelőre) az országhatár mindkét oldalára kiterjed.
[45]Eperjes–Tokaji-hegyvidék »» Zempléni-hg.: névcsere előbb az egész hegyvidék, később a táj magyarországi részére. A változtatás következetlenségét mutatja, hogy az Eperjes–Tokaji-hegyvidék Magyarországon maradt részének, a Tokaji-hegységnek kelet, a Bodrog felé lealacsonyodó átmeneti tája, „alja”, a híres borvidék: Tokajhegyalja. Így az az anomália alakult ki, hogy a Zempléni-hegység „alja”: Tokajhegyalja. A név történeti-földrajzi szempontból sem helytálló, hiszen a hegyvidék nyugati oldala Abaúj, keleti pedig Zemplén megye része volt.
[46] Neve Zemplén vármegye nevéből származik.
[47] Neve a területén fekvő település nevéből képzett.
[48] A térképeken nem, de a földrajzi szakirodalomban, mint nagytáj, már korábban is megjelenik, neve ekkor még Nyugati-középhegység.
[49] Az Északnyugati-Kárpátok belső vulkáni vonulatának része. Külön nagytájként csak 1950 után jelenik meg, ezt egyértelműen az országhatárhoz kötött tájlehatárolás szükségeltette.
[50] Tribecs (Tribeč), Madaras (Vtáčník), Zólyomi-Polyána (Poľana), Sztrázsó-hg. (Strážovské vrchy)
[51] Tisztán politikai szempontú kiterjesztés és elnevezés, mindenféle morfológiai vagy geológiai alátámasztás nélkül.
[52] Retyezát (Retezat)
[53] Gömör–Szepesi-érchegység »» Szlovák-érchegység (névcsere). A Slovenské rudohorie név fordítása és magyarra adaptálása. Az eredeti névalak a „Gömör és Szepes vármegye határán húzódó érces hegység” elv alapján keletkezett. Az 1945 után megjelent magyar térképeken 1955-ig Érchegység néven szerepel.
[54] Világatlasz (szerk.biz.elnök: Radó Sándor) [Kartográfiai Vállalat Budapest, 1959]
[55] Az új résztáj felvétele ilyen formán már tipikusan országhatárokhoz kötött lehatárolású. Az elnevezés nem helytálló, mert a karsztvidéknek ez a része a történelmi Gömör megye területére esett. 1950-től a táj Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén helyezkedik el. Innen, a megyenév „rövidítésből” jött létre az új név.
[56] A Kisalföld északi félmedencéje a szlovák tájszemléletben a Dunamenti-alföld (Podunajská nižina) elnevezést kapta. E térképen ez az alak (magyar nyelven) szerepel a Kisalföld párjaként.
[57] Csehszlovákia területén az 50000-nél népesebb, a többi szomszédos ország területén a fontosabbnak ítélt 10000 lakos fölött települések esetében.
[58] Tribecs (Tribeč), Madaras (Vtáčník), Polyána (Poľana), Inóc (Inovec), Jávoros (Javorníky).
[59] Az 1952-ben létrehozott Magyar Autonóm tartomány a Székelyföldön alakult meg. 1961-ben elcsatolták területétől Háromszéket és hozzácsatolták a szomszédos mezőségi és Küküllőmenti vegyes lakosságú területeket, nevét ekkor Maros–Magyar Autonóm tartományra változtatták. A tartomány 1968-ban végleg megszűnt.
[60] Földrajzi atlasz a középiskolák számára (szerk.biz.elnök: Dr. Radó Sándor) [Kartográfiai Vállalat Budapest, 1964]
[61] Területének csak mintegy fele tartozik Magyarországhoz. Északi félmedencéje Szlovákia (akkor Csehszlovákia) területére esik.
[62] Az Ipoly mindkét oldalára
kiterjedő medenceség két része a Balassagyarmati- és Losonci-medence. Ebből az
előbbinek kb. 2/3-a tartozik Magyarországhoz. A névszűkítés tehát a
Balassagyarmati-.medence magyarországi részére vonatkozott. A változtatás érthetetlen, hiszen még a szlovák beosztásokban is
jelentkezik a Nógrádi-medence megjelölés. Ott a Balassagyarmati- és Losonci-medence,
Dolnonovohradska kotlina és Hornonovohradska
kotlina néven szerepel, vagyis magyarul: Alsó-Nógrádi-medence és Felső-Nógrádi-medence.
[63] Kisalföld északi medencéje »» Szlovák-alföld. (névszűkítés, névcserével). A név nem fordításból keletkezett, hiszen a Kisalföld északi medencéje a szlovák beosztásokban Podunajská nižina, vagyis Dunamenti-alföld. A Szlovák-alföld elnevezés etnikai szempontból is hibás, hiszen a terület magyar népességű.
[64] Magyarország nemzeti atlasza (főszerk.: Dr. Radó Sándor) [Kartográfiai Vállalt Budapest, 1967]
[65] Képes politikai és gazdasági világatlasz (szerk.biz.elnök: Dr.h.c.dr.Radó Sándor) [Kartográfiai Vállalat, 1979]:
[66] Területének kb. kétharmada tartozik Magyarországhoz. Északkeleti része Szlovákia (akkor Csehszlovákia) és Ukrajna (akkor Szovjetunió), keleti pereme Románia, déli része Jugoszlávia területére esik.
[67] Gömör–Tornai-karszt »» Szlovák-karszt (névcsere a táj szlovákiai részére). A Slovenský kras név fordítása.
[68]Gömör–Tornai-karszt »» Aggteleki-karszt (névcsere a táj
magyarországi részére). A karsztvidék országhatárnál történő „elvágása” tette
szükségesé a merőben új név létrehozását. A „Gömör és Torna vármegye határán
húzódó karsztos hegység” jellemzőből keletkezett az elnevezés. Ennek 1920 után
Magyarországon maradt részére 1950-től az Észak-borsodi-karszt nevet
használták, majd a 1960-as évektől a turisztikailag legfontosabb település
nevének felhasználásával született az új elnevezés. Tipikus példája az
országhatárokhoz kötött természeti táj lehatárolásnak.
[69] Nagy Világatlasz (szerkesztőbizottság) [Kartográfiai Vállalat, 1985/86]
[70]Magyarország nemzeti atlasza (szerk.biz.elnök.: Pécsi Márton) [Kartográfiai Vállalat, 1989]
[71] „Slaneci-hg.” a név a szlovák Slanské vrchy helytelen magyaros formában való közlése. A szlovák alak Nagyszalánc település szlovák nevéből (Slanec) képzett név. A hibás hegységnév a szlovák nyelvű településnév és a magyar földrajzi köznév keverékéből keletkezett. A névtanilag helyes megoldás a Szalánci-hegység alak lett volna.
[72] Officina képes világatlasz a Föld és a természet [Officina Nova Budapest, évsz.nélk.] (Az RV Reise- und Verkehrsverlag GmbH 1992-es kiadású atlszának magyar változata)
[73] Földrajzi atlasz [Stiefel Falitérkép Kiadó Kft. Budapest, évsz.nélk.]
[74] az AGÁT Térképészeti Kft. 1999-es és a Stiefel Eurocart Kft. 2000-es kiadványai
[75] Első publikációja: Pannon enciklopédia, Magyarország földje kitekintéssel a Kárpát-medencére (főszerk. Dr. Karátson Dávid) [Kertek 2000 Kiadó, 1996]
[76] Földrajzi világatlasz (szerk.biz.elnök: Dr.Papp-Váry Árpád) [Kartográfiai Vállalat Budapest, 1992]
[77] Cartographia Világatlasz (szerk.biz.elnök: Dr. Papp-Váry Árpád) [Cartographia Kft. Budapest, 1995/96]
[78] Földrajzi atlasz [Cartographia–Westermann Budapest, 1994]
[79] Magyarország atlasza (szerk.biz.elnök: Dr. Papp-Váry Árpád) [Cartographia Kft. Budapest, 1999]
[80] A Föld Világatlasz (felelős szerk.: Faragó Imre, vezető szerk.: Sasi Attila) [AGÁT térképészeti Kft.–Nyír-Karta Bt. –Szarvas András, 1999] (azóta különböző címekkel több kiadás)
[81] Családi világatlasz (felelős szerk.: Faragó Imre, vezető szerk.: Havasi Attila, Szeitz Tamás) [Térkép-Faragó Bt.–Hibernia Nova Kft.–Pannon-Literatura Kft.–Szarvas András–Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2005]