Faragó Imre 1968. augusztus 4-én született Budapesten. Az első térkép, amelyet használt és értelmezni próbált a Budai-hegység turistatérképének 1958-as kiadása volt. A mindennapokban csak "11 forintosnak" nevezett, a Kartográfiai Vállalat kiadásában készült, térképet a terepen édasapja mutatta meg először, a Hárs-hegy oldalában. Bár csak 10 éves volt ekkor, életének ez a részlete nagyon megragadt emlékezetében. Gyermekkorának másik fontos térképes élménye, hogy 1980 karácsonyán szüleitől ajándékba a Nagy világatlasz 1979-es kiadását kapta. Ettől fogva a térkép nézegetése, böngészése, információinak olvasása életének fontos részét képezte. Egyre fontosabb lett számára a földrajzi információk ismerete, ha olvasmányaiban, beszélgetésekben földrajzi nevek kerültek elő, fontosnak tartotta azok térképi azonosítását. Általános iskolai tanulmányaiban a földrajz és a történelem tantárgyak lettek kedvencei. Ennek hatására a nyolcadik évfolyam elvégzése után az "Asztalos János" (ma Varga Márton) Földmérési és Térképészeti Szakközépiskola tanulója lett. A középiskola első két évében főképpen a földméréstan és a hozzá kapcsolódó tantárgyak képezték a szakmai tematika fő részét, majd harmadik évtől már térképész szakosként a kartográfiai képzés került előtérbe. A hetenkénti egy napot kitevő szakmai gyakorlatok is kartográfiai tematikájúak voltak, itt került közvetlen kapcsolatba a térképszerkesztéssel, itt sajátította el a kartográfia alapjait. Szakmai tanárai alapvetőn formálták gondolkodását, főképpen Csefkó Istvánné, aki a földméréstan és Csatár Lászlóné, aki a kartográfia tantárgyakat oktatta. Az ő hatásuk alapvető volt szakmai fejlődésében. A térképészeti oktatás követelményei szerint a középiskolában minden térképész szakos hallgatónak egyfajta "vizsgamunkaként" egy atlasztervet kellett elkészítenie. E munkájának Kis Gábor: Várak, várkastélyok és várhelyek Magyarországon című könyvének feldolgozását választotta és atlasz formában dolgozta fel. Ezután 1986-ban tett érettségi vizsgát. Ezzel középfokú térképész-földmérő képesítést szerzett. Mivel a középiskola elvégzése után nem jutott be az ELTE földtudományi szakára, 1986 szeptemberében a Kartográfiai Vállalat 1. számú szerkesztő osztályán kezdett el dolgozni, ahol szerkesztői munkakörben alkalmazták. Nagy örömmel kezdte meg munkáját élete első munkahelyén, ahol a Temesi László vezette csoportban turistatérképek szerkesztésében vett részt. Munkatársaitól számos szakmai ismeretet szerzett és bepillantást nyerhetett a szocialista nagyvállalat működésébe. Több munkát idősebb munkatársak segítségével végzett el és ezek révén jól érzékelhette a térképészeti csapatmunka előnyeit. Mészáros Miklóssal 1986 őszén részt vett élete első terepi helyszínelésén a Velencei-hegységben, ezután rábízták a Velencei-tó és a Velencei-hegység turistatérképének korrektúrázását. Részt vehetett a Csák Péterné által szerkesztett Gerecse 1:40000-es méretarányú turistatérkép szerkesztésében és a turistatérképek területén sok tapasztalatot szerezhetett Berki Zoltántól. Szakmailag nagy élmény volt számára a Kartográfiai Vállalat adattára, ahol több munkához adatokat gyűjthetett. A földrajzi nevek helyesírás terén sokat tanult Temesi Lászlótól, aki az általa készített szedéskiírásokat ellenőrizte le és hívta fel figyelmét az előforduló hibákra. A Kartográfiai Vállalatnál 1987 júliusáig dolgozott, majd ez év őszétől az ELTE nappali tagozatos hallgatója lett. 1987 szeptemberében az ELTE Természettudományi Karán, Földtudományi szakon kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a harmadik félévtől térképésznek szakosodott. Egyetemi tanulmányai alatt tanárai, oktatói alapvetően formálták jellemét és segítettek neki a szakmai és a kapcsolódó tudományok ismereteinek elsajátítására. Az ELTE Térképtudományi Tanszéke ekkor még a Ludovika téren (korábban Kun Béla tér), a Ludovika Akadémia egykori épületében működött. Az eredetileg is oktatási céllal létrejött épület, bár a katonai akadémia a II. világháború után kiköltözött belőle, nagyszerű környezete volt a természettudományi oktatásnak. Az épületben működő tanszékeken (Térképtudományi, a három Földrajzi, Geofizikai, Meteorológiai) folyó oktatás komolyan formálták szakmai gondolkodását és az épület falai között alakult ki "második otthona", hiszen napjainak nagy részét itt töltötte. Komoly hatással voltak rá oktatói, ők részben ma is kollégái, ezért most csak a már elhunyt Tihanyi Zoltán és Ringhofer János nevét említjük. Szakdolgozata a Kárpát-térség magyar névrajzának szerkesztési elveivel foglalkozott, autótérképi feldolgozásban. Témavezetője szintén tanára, az azóta elhunyt Hajdú-Moharos József volt. Ő alapvetően formálta a névrajzhoz és a történeti-földrajzhoz fűződő viszonyát, hívta fel figyelmét a történelmi és földrajzi összefüggésekre, a magyar és a szomszédos népek kapcsolatára. Egyetemi térképész tanulmányai befejeztével 1992-ben szerzett térképész oklevelet. Még 1991-től, szintén az ELTÉ-n a földrajz tanári szakot is elvégezte, e tanulmányait 1995-ben abszolutóriummal zárta. 1992 szeptemberében a müncheni Huber Kartographie magyarországi leányvállalatánál, a Katicom Kft.-nél helyezkedett el mint térképszerkesztő. Így már a rendszerváltás után, az alapvetően megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetben, egy az olcsó bérmunkára épülő, térképkészítéssel foglalkozó cég alkalmazottja lett. Szakmai értelemben részben pozitív élmény, a számítógéppel segített térképkészítési eljárás elsajátítása mindenképpen meghatározó volt életében, de negatív élmények sora érte; hamar rá kellett ébrednie, hogy munkájára, csak rajzolóként és nem térképszerkesztőként tartanak igényt. Fájó volt számára, hogy a német szerkesztők nem vették figyelembe javaslatait, ötleteit, végeredményben utasítások végrehajtójaként kellett működnie. Ezek a negatívumok és a magyar vonatkozású munkák hiánya késztette arra, hogy másik munkahelyet keressen. Így 1994 márciusában az AGÁT Kft. Topográf Térképészeti Irodájánál kezdett dolgozni szintén térképszerkesztőként. Az akkor szakmailag Hegedüs Ábel vezetése alatt álló cégnél nagyszerű munkákban vehetett részt. Magyarországot ábrázoló oktatái célú falitérképek, autóatlasz és iskolai atlasz szerkesztését bízták rá, véleményét, ötleteit meghallgatták, ezek a munkákba is beépülhettek és hitte, hogy mindezek azok szakmai színvonalát is emelte. Szerkesztésében készülhetett el többek között a rendszerváltás utáni első Kárpát-medence ábrázolás a Stiefel Kiadónak készülő iskolai atlaszban, illetve elsőként alkalmazhatta az 1997-ben napvilágot látott Kárpát–Pannon-térség természeti tájbeosztásának új magyar tájnévrajzát a térképeken. Elsőként építette be rendszerezetten az általános földrajzi térképek névrajzába a néprajzi és történeti-földrajzi tájak neveit. A térképészeti munka mellett 1995 őszétől kezdte meg oktatási tevékenységét az ELTE Térképtudományi Tanszékén. Klinghammer István tanszékvezető a térképszerkesztés-tervezés tantárgy oktatását bízta rá, amelyet nagy örömmel és tenniakarással kezdett meg. Az oktatást maga tervezte, mindennapi munkájának tapasztalatait felhasználó és az elméleti szakirodalmat ötvöző tananyag létrehozásával kezdte meg. Hatalmas élmény volt számára hallgatóinak elismerése és egyetemi kollégái, egykori tanárai segítsége. Az első évfolyamokból, amelyet tanított, a későbbiekben többen is munkatársai lettek. Időközben komoly munkahelyi változások történtek életében. Az AGÁT Térképészeti Kft. tulajdonosai közül kivált Hegedüs Ábellel és még két tulajdonossal 1996 szeptemberében részt vett az Ábel Térképészeti Kft. megalakításában. 1997 tavaszán megjelent a Székelyföld 1:250000-es méretarányú térkép, amelynek szerkesztésében tevékenyen részt vett. Ekkor került először szakmai kapcsolatba Szarvas Andrással, akivel a későbbiekben számos közösen készített térképkiadvánnyal jelentkeztek. Az Ábel Térképészeti Kft.-ben komoly szerepet kapott az erdélyi területeket ábrázoló turistatérképek szerkesztésében, majd újabb szervezeti változás jött; 1998 nyarán a Kárpátia Térképműhely Kft. résztulajdonosa lett. E cégnél egyik legszebb munkája volt az "A Föld" címet viselő világatlasz, amelynek főszerkesztője és névrajzi szerkesztője volt. Ez a munkája alapvetően határozta meg szakmai fejlődését, még inkább elkötelezett lett a magyar térképi névrajz és a magyar földrajzi nevek területén. 1998-ban készült el szerkesztésében az első, nem a Cartographia Kft. által készített, magyarországi 1:40000-es méretarányú turistatérkép; Sopron és környéke címmel. A munka és a tanítás mellett a Térképtudományi Tanszéken 1996-tól phd-képzésben folytatta tanulmányait, doktori témája a magyar térképi névrajz szerkesztésével, a magyar névhasználat vizsgálatával foglalkozik. Személyi ellentétek miatt, 1999 végén úgy döntött, kiválik a Kárpátia Térképműhely tulajdonosi köréből és önálló vállalkozásba kezd. Így 2000. január 6-ától önálló térképkészítő vállalkozó lett. Ez év nyarára készül el szerkesztésében a második magyarországi területet ábrázoló turistatérkép, az azóta több kiadást megért, 1:30000-es méretarányú Mátra, Mátraalja. 2000 tavaszán újra szakmai kapcsolatba került Szarvas Andrással, akivel innentől számos turista- és szabaidőtérkép készítésében vett részt. Ekkortól dolgozik együtt Mészáros Miklóssal, aki főképpen a Balaton környéki területeket ábrázoló térképekkel foglalkozik. 2001-ben és 2002-ben folyamatosan bővült megrendelőinek köre. Vezetésével oktatási falitérképek készültek, többek között a Stiefel-Eurocart Kft-nek, turistatérképek a Térkép-Center Kft.-nek, a Térképker Bt.-nek és a Cartographia Kft.-nek, de továbbra is legfontosabb megrendelői között maradt Szarvas András és Mészáros Miklós. 2003 áprilisában megalakította a Térkép-Faragó Bt.-t. Folytatódott az 1:30000-es méretarányú turista és szabadidőtérképek készítése. Több megyei kivágatú szabadidő- és kerékpáros térkép készült 1:100000-es méretarányban. Elkészült egy 1:500000-es méretarányú Magyarország autótérkép és egy 113 térképből álló iskolai történelmi atlasz. Eközben oktatási tevékenysége is bővült: 2004-ben tevékenyen részt vett a térképész képzés tanrendjének megújításában, megkezdte a térképészeti földrajz tantárgy oktatását. 2004 októberétől lett, 10 évi óraadói munka után, az ELTE alkalmazottja. Ekkortól tanszéki mérnökként a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék munkatársa. Ez év őszétől vette át Földi Ervintől a Földrajzi nevek írása című tantárgy oktatását. 2004-ben szakértőként dolgozott a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) Név-tér munkacsoportjában, ahol a földrjazi nevek használatával kapcsolatosan adott szakmai javaslatokat. Továbbra is fontos tevékenysége maradt a térképkészítés. 2005 és 2007 között készült el a 136 térképoldalból álló újabb világatlasz, amely öt kiadó közös kiadási vállalkozásaként, a Térkép-Faragó Bt. és a Hibernia Nova Kft. együttműködésével készült. 2005-ben egykori tanítványaival, Lukács Lillával, Guszlev Antallal létrehozta a Magyar Földrajzinévi Programot, amely internetes portálként a magyar földrajzi nevek gyűjtését, népszerűsítését vállalta fel. A térképkészítés terén az utóbbi évek termékei leginkább a 2000 után szerkesztett turista-, kerékpáros- és szabadidőtérképek újabb kiadásainak szerkesztését jelentették. Ezek közül nem egy három-négy kiadást is megért, de a 2001-ben első kiadású Balaton-Balaton-felvidék kiadvány 2009-ben érte meg hetedik kiadását.